Házi Helga – Waldorf Óvónő, igazgató
Házi Helga vagyok az intézmény vezetője és óvónője.
Életutam és sorsom elválaszthatatlan a Waldorf-pedagógiától, hiszen jómagam is ebben a szellemiségben nevelkedtem. Ez a mélyen gyökerező indíttatás határozza meg a világlátásomat és azt az antropozófiai emberképet, amellyel a gyermekek felé fordulok: tiszteletben tartva a gyermek hármas – testi, lelki és szellemi – tagozódását, és segítve őket abban, hogy kibontakoztathassák egyéni sorsfeladatukat.
Immár 12 éve dolgozom a Kisember Waldorf Óvodában. Törekszem arra, hogy óvodánk egy olyan biztonságos, meleg fészek legyen, ahol a gyermekek a maguk természetes ritmusában, az utánzáson és a szabad játékon keresztül, védettségben fedezhetik fel a világot.
Ahhoz, hogy a gyermekek számára stabil, mintát adó jelenlétet tudjak biztosítani, elengedhetetlen a saját belső egyensúlyom ápolása. A jóga gyakorlása segít nekem abban, hogy a mindennapok forgatagában is megőrizzem a belső csendet, a középpontomat és az egyensúlyt.
Hiszem, hogy óvónőként a legfontosabb feladatom tisztelettel fogadni, szeretetben nevelni és szabadságban elbocsátani a gyermekeket, miközben én magam is folyamatosan tanulok tőlük.
Hogenbuch Gabriella – Waldorf Óvónő
1957-ben születtem Budapesten. Egy lány és egy fiú gyermek édesanyjaként a család fontos része az életemnek.
1975-ben indultam el az óvodapedagógusi pályán, amely azóta is meghatározó része az életemnek. A zuglói Kerékgyártó Óvodában eltöltött hosszú éveim után, tizenegy évvel ezelőtt egy új, különleges fejezet kezdődött az életemben.
Lehetőséget kaptam arra, hogy a Kisember Waldorf Óvodában délutános óvónőként egy befogadó közösségbe érkezzek. A Waldorf- léttel való találkozás egy olyan világot nyitott meg előttem, ami nemcsak a pedagógiai szemléletemet formálta, hanem megerősítette azokat az értékeket, amelyek mindig közel álltak hozzám. Aki mélyen megtalálja a helyét egy Waldorf közösségben, annak előbb vagy utóbb megváltozik az élete. Így történt ez velem is.
Különösen fontos számomra, hogy a “kisembereket” családias, derűs, barátságos, érzelmi biztonságot nyújtó légkör vegye körül, melyben megtapasztalhatják, hogy „a világ jó”. Csodás érzés jelen lenni önfeledt pillanataikban, és szeretetteljes, gyengéd burokkal körülvenni őket, amelyben szabadon, bátran rácsodálkozhatnak a világra és önmaguk lehetnek.
Hiszem, hogy az óvó nénik hármas egységben szeretettel, bizalommal, egymásra figyelve és egymást erősítve legyenek jelen, hiszen a közöttünk megszülető harmónia a gyermekek mindennapjaiban is érzékelhetővé válik.
Bulyovszky Nóra – Waldorf Óvónő
Az életem 1983-ban indult, egy nagyon szeretetteljes, ötfős családban nőttem fel. Talán innen is ered, hogy a gyerekekkel való közös munka már nagyon régóta az életem része. Óvónőként kezdtem a pályámat egy nagykovácsi óvodában, majd egy idő után váltottam, és Budaörsön foglalkoztam úszás- és babaúszás-oktatással.
Az igazi fordulópontot a kisfiam születése hozta meg: az a három év, amit otthon tölthettem vele. Ezalatt az idő alatt egy betegség kapcsán kezdtünk el megoldásokat keresni, és így találtam rá a Waldorf-pedagógiára, ami azóta teljesen beépült a mindennapjainkba.
A Waldorf pedagógia valójában mindig is ott volt mellettem, hiszen édesanyám Waldorf-óvónő volt. Sokáig mégsem értettem, miről beszél, kicsit idegen volt nekem ez a világ. Aztán egyszer elmentem vele egy Márton-napi ünnepségre, és ott, abban a hangulatban hirtelen megértettem mindent. Megláttam azt a csodát, amiről korábban csak mesélt nekem.
Ez a szemlélet azóta az életem része lett, és teljesen megváltoztatta azt, ahogyan a gyerekekre tekintek. Szeretném ezt a mindennapokban is átadni nekik, hogy egy biztonságos, szeretetteljes közegben, boldogan nőhessenek fel.
Brazsil Katalin – Segítő, dajka
1960 április 6-án születtem Budapesten. Tanulmányaimat a Toldy Ferenc Gimnáziumban folytattam, itt érettségiztem.
Fiatalon férjhez mentem, megszületett a fiam, Farkas. Sokáig a családi élet burkában éltem, a gyermekem sok boldogságot okozott. Ahogy felnövekedett, nagyon hiányzott a kisgyermeki világ és egyre jobban megfogalmazódott, hogy gyerekek között szeretnék dolgozni.
Először a lakhelyemhez közeli óvodában dolgoztam. Később megismertem a Waldorf pedagógiát és bizonyossá vált számomra, ez az az út amelyhez hosszútávon elköteleződni szeretnék.
2016-ban jött egy kérés, vállalnám-e a Kisember Waldorf Óvodában a segítői feladatokat a mindennapokban és én boldogan igent mondtam.Azóta az óvoda része vagyok, az óvoda része az életemnek.
Idén szeptember óta félállásban segítem az óvodát, hogy több időt tölthessek Balatonalmádiban, gyerekkorom nyarainak helyszínén.
Piegl Flóra – Segítő, dajka
Nekem az utam a waldorfban, oviban kezdődött Nagykovácsiban majd úgy alakult hogy angliába költöztünk ahol egy Steiner iskolában kezdtem az első osztályt. Amikor hazajöttünk Pécsre költöztünk és ott ballagtam el a Mandulafából. Pécsen nincs Waldorf gimnázium ezért úgy döntöttünk a családommal hogy felköltözök Nagykovácsiba régi barátainkhoz. Így a Pesthidegkúti Waldorfban érettségiztem abban az osztályban akikkel együtt jártam oviba. Kacifántosan de a végére vissza jutottam oda ahonnan eredetileg indultam. Majd amikor kikerültem a világba, és kezdtem más intézményekbe tanulni, akkor lett teljesen világos számomra mennyire értékesek azok a pedagógusok akik végigkísértek a gyerekkoromon.
Ezek az évek vezettek oda hogy elkezdjek óvodapedagógusnak tanulni.
Azt gondolom hogy ha megengedjük a gyermeknek hogy gyerek lehessen és növekedhessen a saját ritmusában, olyan gazdag táptalajt tud kiépíteni magának, amihez egész életében vissza tud majd nyúlni.
Nagyon hálásnak érzem a sorsom hogy benne lehetek a Kisember életében, és a tanulmányaim mellett is része lehetek mind annak a szeretetnek és csodának amit majd egyszer én is szeretnék óvónőként megteremteni.

